Most kaptam egy hírlevelet ami a Talajuntság következményeiről ír a gyümölcsösökben és szőlőkben. Szóval vannak a növények, amik ezek szerint unják a helyet, ahol állnak. Belegondolva elég szörnyű lehet, hisz hiába szeretne szegény fa arrébb masírozni, nem fog tudni. Olyan, mint a két csiga az autópálya egyik oldalán. (Mikor kérdezte az egyik, hogy: - Átmegyünk? - Ááá, oda születni kell.) Foglalkozik valaki a fák lelkével? Hisz a talajuntság azt is jelentheti, hogy egykor szerette a jó zsíros televényt, csak időközben elment tőle a kedve. Elképzelem a depressziós körtefát, aki sötét gondolatokat forgat a fejében az unalom miatt. - Belevarasodok, ha még egy hétig itt kell gyökereznem! - Ráadásul ő csak egy fa. Mit szóljak mindehhez én?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése