Kicsit skizofrén megközelítés az én világomról beszélni akkor, amikor a jelenlegi is tulajdonképpen az enyém, hisz benne élek és nyomokat is hagyok , habár igen csekélyeket és elhanyagolhatóakat. De szívesen eljátszom és eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha.. Ide persze beleférnek a legvadabb feltételezések is, mondjuk például, ha egyedül szereznék kétharmadot a parlamentben. A diktatúra, noha vonzó lehetőség az egyszemélyes hatalomgyakorlásra valahogy nem vonz annyira. Bár ilyesmit mindenki mond addig, amíg nem diktátor, de ha megérzi az ízét, meg szokott változni a véleménye. Remélem, hogy bennem lenne annyi tartás, hogy ne így tegyek. De jó lenne valahogy olyan szabályokat és törvényeket hozni, amiben a politikus lenne a népért és nem pedig fordítva. Ahol a népképviselet ne a választások előtti egy hónapra vagy maximum fél évre korlátozódna, aztán pedig mindenki sütögetné a maga pecsenyéjét. Az én világomban politikus nem lehetne senki ötvenéves kora előtt. Ahhoz, hogy a választáson indulhasson, igazolnia kellene legalább 15 év munkaviszonyt, amit nem politikához kapcsolódó munkakörben töltött. Az indulónak rendelkeznie kellene stabil és biztos megélhetéssel, igazolnia kellene, hogy nem szorul rá a tiszteletdíjára és csak a munkájával összefüggő, számlával igazolt költségeit számolhatná el. A megválasztásának pillanatában le kellene mondania a saját vagyonáról, a regnálása idején nem szerezhetne tulajdont, lemondása vagy leváltása esetén a rá bízott javakkal maradéktalanul el kellene számolnia. Amíg a hivatalában maradna, megszűnne a magánélete - elképzelhetetlen lenne, hogy egy politikus magánemberként nyilatkozhasson valamiről vagy azzal védekezhessen, hogy ezt ő nem úgy gondolta. Lehet, hogy nem lenne ennyire vonzó az én világomban politikusnak lenni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése