Bosszantó

Sok mindenen lehet manapság bosszankodni. Lehet azon, hogy fúj a szél, lehet azon is, hogy éppen esik vagy lehet, hogy éppen nem, lehet az oroszokon vagy éppen Ukrajnán, a napkitöréseken és az árapály jelenségén. Ezeket a dolgokat összeköti az, hogy személy szerint én igen keveset tehetek azért, hogy ezek a dolgok ne így történjenek. Az időjáráson való bosszankodás lehet, hogy szórakoztató - hisz az angolok ezt csinálják időtlen idők óta - de éppen ezért meglehetősen parttalan dolognak tűnik. Ami miatt viszont lehet és érintve is érzem magam benne, az a saját hülyeségem. Most nem is arra gondolok, hogy majdnem úgy indultam el otthonról, hogy nyitva volt az autóm csomagtartója, (Persze azt tudom miért nyitottam ki, azt viszont nem, hogy utána miért nem csuktam be.) és nem is arra, hogy majdnem beértem, amikor felfedeztem, hogy lehúzott sliccel mászkálok, mint valami vén szatír. Hanem arra, hogy megbeszéltem azt, hogy megyek a klub által gründolt hokimeccsre tegnap, és teljesen elfelejtettem. Jó bulinak ígérkezett, szóval nem gondolom, hogy a tudatalattim tiltakozott volna ellene, egész egyszerűen elfelejtettem. Úgy ahogy volt, tokkal - vonóval. Most persze olvasom önigazolásként, hogy tényleg mennyire jó is volt az egész és közben meg majdnem szétvet a méreg. A fene enné meg a hülye fejemet..