Egy izomcsoport, aminek a létezéséről a legtöbb ember nem is tud. Persze a korral jár az is, hogy az ember bohókásan elkezdi azt a valamit, amit a tréfás népnyelv egész egyszerűen csak pocaknak nevez, izomnak titulálni, mert sokkal jobban fest az, ha az ember azt hiszi magáról, hogy deréktájban erős vagy izmos, mint azt, hogy potrohos vagy fene nagy bele nőtt. Világ életemben nyüzüge pali voltam, gyerekkoromban még étvágynövelőket is szednem kellett, illetve volt, hogy hirtelen felállástól kifutott a fejemből a vér és azzal a mozdulattal zuhantam is magamba - most bezzeg nincs semmi bajom az étvágyammal. Amit megeszem, mintha egyenesen a beleimet párnázná ki, hogy ne hallatszódjon az, ahogy a pép csúszkál a csövekben. Persze előbb vagy utóbb mindenki tesz kétségbeesett kísérleteket arra, hogy a dereka alatti részt ne csak egészalakos tükörből legyen kénytelen nézni, így én is elkezdtem felüléseket csinálni. Persze tanult kollégám rögtön meg is jegyezte, hogy mindezt teljesen feleslegesen, ugyanis nem ettől lesz - minden televíziós reklám ellenére - kocka hasam. Illetve kocka lesz, de leginkább egyetlen nagy, a sok kicsi helyett. A futás és a kardióedzés segítene, de ezek a szavak hiányoznak a szótáramból, így kénytelen leszek beletörődni abba, hogy alsóbb részeimmel csak közvetítő által tudok majd kapcsolatot tartani. Legfeljebb felhívom majd őket skype-on..
2014. március 4., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése