2014. március 26., szerda

Has

A gyerek állandóan piszkál a hasam miatt. Épp tegnap voltam egy tárgyaláson, ahol nagyjából hasonló korú férfiak között végzett gyors körbetekintésem számomra megnyugtató eredménnyel zárult, miszerint semmi szégyenkeznivalóm nincs a témában. Vagy ha úgy vesszük, globálisan, mindenkinek lenne min szégyenkeznie. Mondanám, ha önigazolást kellene keresnem, hogy a potroh életkorbeli sajátosság a hasonlóan ülőmunkát végző, negyven és a halál között álló férfilakosság körében. Szóval a gyerek felemlegeti a sportból szerzett six pack-ját, erre szoktam mondani, hogy térjünk a kérdésre vissza 30 év múlva, ne a mostani belét fitogtassa itt, hisz én, az ő korában sem rendelkeztem ekkora tisztességgel, mint most, sőt kifejezetten girnyó voltam. Azt is mondja, hogy jó formába kellene lendülnöm, bár ha úgy vesszük, a gömb is egy jó forma illetve jelen esetben a kocka has is megáll, csak nem sok kicsi, hanem egy nagy. Miután sikerült megtudnom azt, hogy egy ilyen hasat megszerezni sokkal könnyebb mint elveszíteni, látványos sikereket csak sporteszközök hirdetéseiben érnek el, gyakorlatban tulajdonképpen megvalósíthatatlan, azt hiszem így fog maradni. Különben is, nagyon kilógnék a sorból..

Nincsenek megjegyzések: