Furcsa világ

A legtöbb ember alapvető elvárásai között szerepel az, hogy hacsak nem főútvonalon lakik, hanem egy félreeső mellékutcában ahol az aszfaltburkolatot azért terítették le az útra, hogy a kocsik ne merüljenek el a sárban, noch da zu a kukásautó végit tudjon menni anélkül, hogy igénybe kelljen venni a honvédséget a mentéshez - szóval az emberek elvárják, hogy csend legyen és béke és az esetlegesen az úton játszó vagy görkorizó gyerekünket agyatlan, de jogosítvánnyal és gépkocsival rendelkező barmok ne gázolják halálra. Szerintem ez így a 21. század elején elfogadható és tolerálható elvárás. Ennek fényében nem teljesen értem, hogy miért jó valakinek egy olyan utcán , ahol én a 40-et is túlzásnak tartottam, legalább a duplájával végigdöngetni, egy kockázatos előzést is beleszámítva, miközben gondolom, odahaza ő is szereti békében tudni a családját, gyerekeit, kisállatait. Emberek minden lelkiismeretüket félretéve száguldoznak egy településen 80-nal, pedig ha elütnek valakit, az ennél a sebességnél szinte biztos, hogy meghal, a felével esetleg van némi esélye. Persze ezek az emberek gondolkodnak a házuk előtt fekvőrendőrben, vagy az ő nyugalmukat zavarja az, ha valaki vasárnap füvet nyír. Furcsa világban élünk.