Azt hiszem én is sokáig rugózom a problémákon, főleg ha azok olyanok, amik engem (is) bosszantanak. Ilyen például az autóm ügye, illetve ezen keresztül az autószerelőké és közvetve a fogyasztói társadalom kritikája - ha úgy vesszük. Utóbbi azt mondja, hogy a dolgokat vegyük meg, használjuk, majd az első hibánál dobjuk ki az egészet és vegyünk egy másikat, így teremtve állandó keresletet az iparban, ahol ezeket a dolgokat előállítják. Úgy fest, hogy nem tudtam teljesen magamévá tenni az elméletet, mert egész egyszerűen sajnálok úgy szemétre vetni dolgokat, hogy azok tulajdonképpen javíthatóak. Ilyen például az autó, de lehetne ez hűtőgép vagy akár tévé is. A szemét persze Afrikába kerül, ahol nagy hegyekben áll és kis fekete gyerekek rohangásznak közöttük, de ez kellően messze van tőlünk és senkit nem zavar - úgyhogy a mi kulturált európai emberi felfogásunk szerint tök jól van így. A mi dolgunk az, hogy termeljünk, vásároljunk és a szemetünket Afrikába vigyük, az ottaniaknak az, hogy hegyekbe halmozzák vagy apró kalapácsokkal szétverjék, használható anyagokat nyerve ki belőle, a maradékot sűrű fekete és mérgező füstöt keltve elégessék, hogy legyen hely az újabb hegynyi szemétnek, közben megmérgezve a levegőt és a vizeiket. A kiválogatott értékeket persze fillérekért elszállítjuk, mert nekünk kell az újabb dolgok előállításához és nekik ugye az a dolguk, hogy ezt odaadják nekünk és mellékhatásként fiatalon haljanak, helyet adva a szemétbúvárok új generációjának, akik továbbra is jó mókának tartják az odavitt hulladékból kiválogatni a kis kék bigyókat, aminek mázsájáért egy marék rizst lehet kapni a telep mellett, ahol a rózsaszínű folyó folyik. Akár csak a mesékben, csak ott a folyó málnaszörp, itt viszont csak a színe olyan..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése