Valami úszkál

Valami úszkál a frissen eltett bodzaszörpben! - közölte a nej velem a hírt. Nos, ez azt hiszem a maga egyszerűségén túl felvet egy csomó etikai kérdést is. Eltávolítsuk-e a valamit vagy sem? Eltávolíthatjuk-e egyáltalán? A kérdés vizsgálatakor azt hiszem az első és legfontosabb annak a tisztázása, hogy a valami vajon boldog-e az ő úszkálása közepette, vagy sem? Ugyanis ha boldogtalan, akkor az eltávolítása kötelességszámba megy, ellenben ha boldog, akkor megzavarni őt a boldogságában vétek lenne, sőt tulajdonképpen a kicsinyes emberi irigységünk kiváló példáját nyújthatná. Szóval itt állunk a valami és egy óriási dilemma között. Már csak az a kérdés, hogy lehet megállapítani valamiről, hogy boldog-e igazából, még ha bodzaszörpben úszkál is?

Boldog karácsonyt!

Ettől hangos most az éter, mindenki kívánja mindenkinek, nyakló nélkül. Rengeteg ilyen üzenetet kaptam én is, olyanoktól is, akikkel amúgy nem is vagyok jóban. A felületes ember könnyen elsiklik az ilyesmi felett, de megpróbáltam gondolkozni a problémán egy kicsit. Vajon mi járhat az emberek fejében amikor ilyet kívánnak? Vajon valóban komolyan is gondolják a dolgot, vagy csak ez is egyfajta köszönéssé lett, amit az év egy bizonyos időszakában mondunk, miközben széles mosolyra húzódik a szánk, de közben a fogaink között szűrve azért hozzátesszük, hogy - Dögölj meg! A hagyományos értékek lassan semmivé lesznek - ez nem afféle nosztalgikus, öregedéssel együtt járó nyavalygás, hanem valós tünete valaminek. Azok a közösségek, baráti társaságok ahová a munkatársak jártak, az idő előrehaladtával szétesnek, azok az emberek akik vágytak arra, hogy munka után egymás társaságában lazuljanak, ma köszönés nélkül mennek el a másik mellett. De ilyenkor mindenki levelet, lapot küld - lám, én mégis gondoltam rád! Ha úgy vesszük, azért ez is egy eredmény, bár az ember szívesebben lenne telhetetlen, csak éppen módja nincs rá. Ezért úgy döntöttem, hogy most az egyszer még érdemes nekem is megpróbálnom, és belekiabáltam az internet sötét bugyrába a varázsszót. Nemsokára hallottam én is hasonlót, bár lehet, hogy az csak a visszhang volt, az én kiáltásom visszaverődése a falakról vagy más emberek lelkéből, nem önálló kiáltás - de mindegy is. Miért is lenne nekem jobb attól, ha másnak rossz? A jószándék nem kerül semmibe, vödrökkel cipelem magammal az ilyesmit, úgyhogy ha eddig eljutottál az olvasással anélkül, hogy elaludtál volna (újrakezdeni, vagy megszakítani aztán folytatni nem ér!) akkor kívánok Neked is boldog karácsonyt! De úgy is legyen!

A boldogság titka

Azt hiszem a boldogság titka az, hogy nem szabad várni az élettől semmit, így minden ami jön, meglepetés lesz. Igaz a rossz is..