Azt hiszem bírom a kritikát. Amikor tegnap a kollégámért mentem, hogy szorult helyzetéből kimentsem, amit az autójának az ideiglenes elhelyezése okozott egy rablóbarlangban - na jó, autószerelőnél, épp melankolikus hangulatom volt. Ebből az alkalomból Paul Schwartz-ot hallgattam a rádiómon és úgy döntöttem, hogy ezen, az érkezése miatt sem változtatok. Szeretem ezeket a zenéket, mert ügyesen ötvözik a klasszikus operát a modern zenével. Kollégám megjegyezte, hogy reméli, hogy a nő még ordibál egy kicsit aztán végre felköti magát. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy mennyire bírom a kritikát, hisz nem öltem meg és ástam el őt az út szélén az árokban. Pedig mindig van nálam ásó..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése