Zoltán nap

Tegnap volt újra Zoltán napja. Megint eltelt egy év, újra messzebb vagyok attól a boldog időszaktól, amikor még elmondhattam azt magamról, hogy nem vagyok kvázi egyke, mert öcsém van. Valamikor ez a nap még gratuláló telefonhívást jelentett, később tortát és hangoskodó családi ünnepet és nem e szótlan ücsörgést egy csöndes, temetői padon egy sír mellett. Ami olyasvalakit rejt, aki már sohasem lesz közöttünk, hogy elmondhassuk neki, hogy mennyire hiányzik.

Mai nap

A mai nap mindig fájó emlékként marad meg bennem. De emlékezem - ezt, őt soha nem lehet elfelejteni.