Vélemény

Azt mondják, hogy a vélemény olyan mint a s.gglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra. Alapjában véve én sem gondoltam megemlékezni az Eurovíziós Dalfesztiválról, de a Magyarok Világszövetségének a véleménye megingatta bennem a hitet abban, hogy itt minden rendben van. Nem igazán értem, hogy ha van egy ilyen szervezet, akkor miért kell neki egyáltalán a dalfesztivállal foglalkozni, hiszen a nyertes nem igazán tekinthető magyarnak, részben sosem gondolta volna bárki, hogy az lenne, illetve maga az érintett sem tett efféle nyilatkozatot. Az ilyen helyzetre mondta annak idején azóta megboldogult nagyanyám, hogy ha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna. A szervezet azonban úgy fest, a látszatát is el akarta kerülni a bölcsességnek, mert épp lecsengett volna magától az ügy, erre egy újabbat rúgtak a szarosvödörbe. El lehet polemizálni azon, hogy jó-e ha egy identitászavaros ember nyer el valami rangosnak tartott európai versenyben díjat, de egy dolgot nem lehet elvitatni tőle. Eltekintve az elsőre többeket megbotránkoztató külsejétől, ez az ember tud énekelni, méghozzá jól. Mi más számítana amúgy egy dalversenyben?

Boldogat

Azon gondolkodtam, hogy a frázisszerűen elmondott újévi jókivánságokat vajon ki mennyire gondolhatja komolyan. Persze, az alapfeltételezés az, hogy nem kívánunk egymásnak direkt rosszat, ha amúgy nem utáljuk a másikat, illetve ha igen, a 'Boldog újévet!' után elsuttogott 'Dögölj meg!'-et meg úgysem fogja meghallani rajtunk kívül senki és valószínű, hogy a hatása is csak a lelkünknek lesz jó vagy a kedélyállapotunkat javítja fel a 'jól megadtam neki!' állapotával. Szóval, ha azt mondjuk valakinek, hogy legyen boldog a következő éve, ez pusztán csak rutin, vagy tényleg szeretnénk is? Ha egy év múlva azt halljuk, hogy tényleg jobb lett neki mint volt, tudnánk-e ennek igazán és szívből örülni? Vagy keserű irigység kerít inkább hatalmába? Ha az utóbbi, akkor lehet, hogy inkább nem is kéne kívánni semmit..

A vélemény szabadsága

Valaki hazugsággal vádolt meg, mert elolvasva egy írást, nem az volt a véleményem belőle, amit ő vont le. Kétségbe vonta az állításom, hogy valóban elolvastam a művet. Igazából nem értem ezt az egészet és tulajdonképpen az eszem áll meg az emberek primitív korlátoltságán. Tudni kell elfogadni más vélekedését bizonyos dolgokról és dolgokban. Ahogy én el tudom ezt mástól fogadni, másnak ez miért olyan hatalmas és megvalósíthatatlan feladat? Általános megállapításom az üggyel és mással kapcsolatban: Aki amúgy intelligens és sokszor van igaza bizonyos dolgokban, előbb vagy utóbb azt hiszi, hogy mindenben igaza van és csak az ő véleménye az egyedüli és igaz. Nem tudom miért szükségszerű ez, de attól még úgy van.

Vélemény

A vélemény olyan mint a segglyuk - azt mondják. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Ez onnan jutott eszembe, hogy ma is véleménycserén voltam. Bementem a főnökömhöz a sajátommal és az övével jöttem ki. Látszik az alá- és fölérendelési viszony, mert világos, hogy ki kiét nézegetheti. De így jártam, mint ahogy az ember járni szokott, ha a tápláléklánc legalján helyezkedik el..