Önbecsülés

A meglátásom szerint rendkívül jót tesz az embernek az, ha a kollégái az ő kedvenc munkaidőn túli elfoglaltságát egyszerűen buziskodásnak hívják. Arról nem is szólva, hogy képtelenek megjegyezni az ejtőernyőzés és a siklóernyőzés közti különbséget. Ahogy öregszem úgy leszek egyre intoleránsabb az ilyen viselkedéssel szemben. Nem mondom ki, de rosszul esik. Míg én nem teszek megjegyzést arra, hogy valaki minden szabadidejét arra fordítja, hogy egy távirányítós autót hajszol körbe körbe egy pályán - megvalósítva a tökéletes szórakozást saját magának, az én tevékenységem a nem elnézett kategóriába tartozik. A magam megnyugtatása végett jegyzem meg, hogy az illető kollégám minden olyan tevékenységet a buziskodás és hülyeség kategóriába sorol, amit ő nem űz. Ez nem is lenne annyira baj ezek után, csak ne hangoztatná. Itt ülök nap mint nap, és ha nálam van az ernyőm, mert délután repülni szeretnék, akkor kapom a megjegyzéseket. Nem éppen felemelő dolog..