Áldozat

Kerek kis vitáim, beszélgetéseim kerekedtek abból, hogy sajátos módon tekintek a tűzijátékról lemondásra mint egyszerű és fájdalommentes adakozásra az árvízi károsultak javára. Le szeretném szögezni, ezzel nem az ellen vagyok, hogy azokat segítsük, akik pórul jártak azzal, hogy vitte mindenüket az ár, hanem az adakozás módjával kapcsolatban vannak ellenérzéseim. Úgy vélem, hogy aki eddig tudott segíteni, segített. Ki szóval, ki tettel, ki cselekedettel. Megdöbbentő volt az a közöny, amit az ember az árvízi védekezésben tapasztalhatott, már aki ott volt. Tulajdonképpen abban a faluban ahol én is érintett voltam - igaz csak rokoni szálak miatt - de szinte csak azok dolgoztak, akiknek valami káruk származott, vagy származhatott a dologból, a többiek csak másvalaki problémájának tekintették, vagy a köz-re mutogattak. Miközben a köz a közvagyont hagyta ebek harmincadjára benn a vízben. Nem gondolom, hogy ez mindenhol így történt, de gondolom a keresztmetszet, amit láthattam, igaz lehet más vidékekre is. Erre mindenki, aki adhatott volna magából vagy magától valamit, de nem tette, mert akkor fontosabb dolga volt, vagy úgy gondolta, hogy a köz dolga az ilyesmi, hisz fizetjük a sok adóforintot és ebből majd megvéd minket a kormány - most álságosan lemond valami olyasmiről, ami esetleg másnak okoz örömöt. Ahogy valaki megjegyezte, furcsa, hogy valakik nem indítanak olyan szavazást, hogy maradjon meg az augusztusi tűzijáték - hiszen az egy hagyomány, és ajánlja fel mindenki inkább a fizetésének 1%-át az árvízi károsultak javára. Gondolom menten nem lenne olyan sikere a dolognak - bár igazából pozitívan szeretnék csalódni

ebben..