Szigorúan vége a hangyák a fán egy távolkeleti étel, némi darált hússal és tésztával. Ügyes kompozíció, valóban emlékeztet ezekre a hatlábú rovarokra, akik nagyon szorgalmasak, de most nem a kajáról lesz szó, hanem a kis szemétládákról, akik rendszeresen betelepítik a körtefámat levéltetűvel. Tudom, az élet folyamatos harc és állandóan vívni kell. A legutóbb vettem észre, hogy az addig tetűmentes fán hangyák mászkálnak csapatostul és telepítik a kis zöld állatokat, hogy azután az általuk kiválasztott mézharmatból csemegézhessenek. Az egyszeri növényvédelem nem segített, csak hátráltatta a kolonializációt, mert mára megint telepesektől nyüzsögnek a fiatal hajtások. Azt hiszem szívesen meg is egyeznék velük, ha lehetne, de mivel nem akarnak egyezkedni, marad a küzdelem és a harc..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése