Passzív várakozás

Ha valami jó történik velem az életben, ha reménykedni kezdek, hogy valami megváltozik és ezentúl másképp lesz, az élet igyekszik a hurráoptimizmusomat megcáfolni és az egészet hurráralizmusba fordítani. Meg kell jegyeznem, hogy az élet ezek szerint az egyensúlyra törekszik, ha minden jó dolgot egy rossz követ, sosem fordulhat elő az, hogy a kellemes túlsúlyba kerüljön. Azt hiszem az a legjobb, ha most semmit sem teszek, csak passzív várakozásba kezdek. Az úgyis nagyon megy, az élet meg eldöntheti, hogy mit is akar valójában..

Várni

Ez a várakozás az idegeimre megy. Nekem mindig kell valakire várnom és az bizonyos valaki meg mintha tudná ezt és direkt nem jelentkezik. Azt hiszem nekem túl nagyok az elvárásaim bizonyos emberek iránt csak azzal, hogy magamat veszem alapul. Ha én lennék az ő helyében és fontosnak érezném a másikat már szóltam volna. Számtalan lehetőség létezik, főleg úgy, ha a jelek arra mutatnak, hogy nem az akadályoztatás a gond - persze ezzel együtt is akármi lehet, de azt hiszem, hogy ki fogok ebből a dologból vonulni és hagyom a fenébe az egészet. Lehet, hogy nem éri meg az idegességet, főleg ha azt a bizonyos kölcsönösséget nem érzem.