Felejteni könnyű? Talán másnak igen, de nekem nem. Ahogy azt tapasztalom, más - aki ugye nem én vagyok - úgy tud felejteni, ahogy én szeretnék egyszer, de azt hiszem ebben az életben képtelen leszek rá, ahogy a villanyt lekapcsolják. Az egyik pillanatban még ég, fényárral borítja be a lakást, a másik pillanatban már teljes, és áthatolhatatlan a sötétség, minden átmenet nélkül. A dolgok nem elmúlnak, szépen, lassan elcsendesedve, hanem hipp és hopp, máris vége van mindennek, csak a lapozás zaja hallatszik és előttük újra tiszta irka hever. Én meg itt maradok a fájdalmas gondolataimmal és emlékeimmel amik sokszor gyerekkorom óta kísértenek és irigykedve nézem mások gyors és könnyű váltását. Milyen jó is nekik!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése