Jó, hogy nem lettem tanár. A gimnáziumban még jó ötletnek tartottam, hogy a nagyapám példáját követve esetleg tanárnak álljak. Őutána egyik szakként a biológiát, másiknak a technikát vettem volna fel, de mára belátom hiba lett volna. Azt hiszem a kölkök is kiborítottak volna, illetve biztosan nem találtam volna meg azt az örömet a munkámban amit így lelek időnként. De a legnagyobb előnyre épp tegnap jöttem rá. A nálam jóval fiatalabb tanárokat, tanárnőket is büntetlenül lebácsizhatom vagy lenénizhetem anélkül, hogy ők ezt felém viszonozzák. Mennyivel jobb érzés egy harmincéves fiatal tanárnőnek azt mondani, hogy Kriszta néni, mint az, amikor nekem mondják azt, hogy Balázs bácsi..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése