Régen a paraszti élet első számú velejárója, a nép eledele volt. Aki fizikai munkát végzett, az vitt magával legalább egy kis kenyeret és szalonnát, esetleg hagymát is. Mára viszont valami történt ezzel az étellel. Az áruházak polcain egyre előkelőbb helye lett, egykori megtűrt voltához képest ma szinte aranyárban lehet csak kapni, a húsosabb részekhez szinte csak kenőpénz lefizetésével lehet hozzájutni, miközben az üzletekben szinte hegyekben áll a másféle húsáru. A büfénkben is megfigyelhető ez a tendencia. A pék, aki szállítja azt, amit a bendőnkbe tömnénk, kezdi lespórolni a szalonnát a szalonnás, sajtos kifliről. Az ár nem változik, hiszen így is szinte a pofátlanság határait súrolja, de az összetevők arányai változnak, a termék méretével egyetemben. Azt hiszem, ha ez így megy tovább, az ENSZ-hez kell fordulnunk jogsegélyért..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése