Szeretem a pólókat. Ha tehetem, mindig ezeket hordom, az utóbbi időben inkább a világosabb színűeket. Most, úgy látszik a fehér korszakomat élem. A nej, megunva azt, hogy szerinte nem hordom eleget a sötétebb ruháimat, nemes egyszerűséggel eldugta a fehér pólóimat azzal a felkiáltással, hogy - Szabadságra mentek! Próbáltam megkeresni, de ha ő valamit elrejt, akkor az el van dugva! Ezzel a képességgel bármelyik terrorszervezetben előkelő helyre tudna kerülni, mint robbanószer elrejtő - de ez engem kevéssé vigasztal, lévén a szeretett ruhadarabok továbbra sincsenek meg. Feleség az ilyen?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése