Láttam a Spektrumon egy műsort, ami a haditechnika fejlődéstörténetével foglalkozott és roppant érdekes volt. Ott mondták volt, hogy egy íjász kiképzése 2-3 évig is tartott. Mármint mire hadra fogható, elsősorban az ellenségre és nem önmagára és a társaira veszélyes hadfit faragtak belőle. Ezt most nekem is volt alkalmam a hétvégén megtapasztalni. Ismerősökkel egy közeli homokbányához vonultunk ki testületileg gyakorolni a célbalövést. Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik! Ha az ember tisztában van az alapvető fogásokkal, és fel tudja úgy húzni az íjat, hogy ne okozzon magában kárt, akkor is ott van a célzás képessége, ami csak hosszas gyakorlással sajátítható csak el. Most tudom igazán csak csodálni az ifjú Mátét a Koppányi aga testamentumából, aki röptében lőtte le a sast. Én a tíz méterre lévő, mozdulatlan céltáblát sem mindig találtam el..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése