Ma érdekes álmom volt. Általános iskolába jártam, de felnőttként a saját gyerekemmel a gyerek osztályába. Teljesen természetes volt ez mindenkinek, sőt mások is voltak ott szülők. Óráról órára jártunk, megvolt a saját padom is, a táskámból ugyanúgy elő kellett vennem a könyveimet és ugyanúgy kellett a tanár kérdéseire is válaszolnom. Amikor viszont matek dolgozatra került a sor, a gyerekem annyit nyaggatott a segítségért, hogy a magaméval nem tudtam haladni és üresen adtam be. Mivel elmeséltem a gyereknek is az álmom, ennél a pillanatnál csak ennyit mondott: Haha, ez egy kis egyes! - Ebből is látszik, milyen rendes kölök! :-) Amikor azt is hozzáfűztem, hogy milyen életszerű álom volt ez, akkor meg meg volt sértődve..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése