2010. március 2., kedd

Nulladik óra

Nyírfa koromban kellően nem szenvedhettem a nulladik óra intézményét. A korai kelés, a nyúlós sötétben, vagy hajnali világításban mászkálás kellően utálatos foglalatosság, de akkoriban bele sem gondoltam, hogy szülőként mit is jelent mindez. Most, gyakorló apaként magamon tapasztalom mindazt, amit egykoron a szüleim átérezhettek, az adott oktatási intézmény órarendszerkesztő pedagógusának anyukáját némán az ajkainkra véve. A vekker még korábban csörög mint szokott, hogy minden kész lehessen addigra, míg a büdös kölök végre előtámolyog a szobájából, hogy megegye a reggelit, felmarja a kikészített és összecsomagolt tízórait (Amit majd hazafelé oszt meg egy kutyával, esetleg egy szemetessel.) és beszáll az autóba ami majd az aktuális oktatási intézmény ajtajáig fuvarozza. A gyermekem most ötödikes és hetente három nulladik órája van. Annak idején nem emlékszem arra, hogy általános iskolában lett volna nulladik óránk. A tanárok
bekaphatják..

Nincsenek megjegyzések: