Halottas

Sokan megengedhetik maguknak, hogy évente egy alkalommal gondoljanak csak elvesztett szeretteikre, halottak napján. Nekem bármi alkalmat teremthet erre. Ma lenne a nagyanyám pont száz esztendős. Szegénnyel eléggé kiszúrtak a szülei amikor a születés- és névnapját egy napra tették, de hát ilyen a gyermeki lét, az ember annak örüljön, ami van. Szerencsére abban a helyzetben voltam, hogy mindegyik nagyszülőmet volt alkalmam megismerni, mindegyiket szerettem és tiszteltem és hiányoznak a meghitt karácsony esték, amikor még mind a fa alatt állva énekeltük a mennyből az angyalt. Tudom, hogy ez az idő már sosem jöhet vissza, és azt is, hogy ez a természet rendje, sőt lesz olyan is, amikor rólam beszélnek majd múlt időben, ha addigra eszébe jutok valakinek. A mai nap szomorú aktualitását az is adja, hogy ma kaptam meg azt a hírt, hogy egy kedves gimnáziumi évfolyamtársunk is távozott az élők sorából. A legutóbbi osztálytalálkozónkra még eljött, mert kíváncsi volt ránk, de többet már nem teheti. Csak mi mehetünk hozzá. Szar érzés..