Furcsa dolog a parkolás. Megfigyeltem, hogy ha egy töküres parkolóban rendszeresen ugyanarra a helyre állok, akkor előbb utóbb lesz olyan ember aki a helyemre fog beállni. Ugyan száz egyéb helyre is helyezhetné az automobilt, mégis csak az a hely jó neki, ahová én szeretném beállítani a taligát. Az utóbbi időben úgy hidaltam át ezt a gondot, hogy a környék egyetlen, de annál hatalmasabb pocsolyája kellős közepébe parkoltam bele, oda nem volt kedve senkinek sem követni. Békakirályként, saját tócsámban én voltam az úr! Egészen tegnapig - ugyanis lecsapolták a mocsaramat, és a szárazra vetettek. Ma már ketten parkoltak azon a helyen..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése