A fiatalság bolondság - mondják. Visszaemlékezve a fiatalkoromra én is lázadó voltam, mint sokan mások. A hajamat megnövesztettem (Akkori képeken Tina Turnerre hasonlítottam - ezt utólag sikerült magamban letisztázni.) és nem hallgattam az okos szóra. Haragban álltam a világgal, azzal aki terelni szeretett volna az útra. Én saját ösvényt akartam, nem a szüleim által taposottat. Tele voltam becsvággyal és tettrekészséggel. Azután ahogy öregedtem több dologra jöttem rá. Az új utak nem mindig vezetnek valahová. Nagyon sok a sehova sem vezető zsákutca, de olyanok is vannak, amin még visszafordulni sem lehet. Aki öreg nem feltétlenül hülye is, (Na persze lehetnek kivételek, sőt, bizonyos emberek szemében én is az vagyok, de tőlük ez dicséret.) illetve a korlátlan eszét csak a buta ember hirdeti. A tanulás arra való, hogy felismerjük azt, hogy mennyi megismerésre váró dolog van még előttünk, és mennyi még az új. Aki sokat tanul, arra jön rá, hogy semmit sem tud. (Konklúzió: Ha igazán okosnak akarunk látszani - maradjunk buták!) A történelem viszont tényleg ismétli önmagát. Az út ugyanaz az út, amin a szüleim és az ő szüleik is jártak, csak a színe más. Még a gödrök is ugyanott vannak..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése