Erőszak

Az erőszak a mindennapjaink részévé vált. Nap mint nap látjuk a tévében, filmeken keresztül, de még a hírekből is ez ömlik a lábunk elé. Már fel sem kapjuk a fejünket arra ha valami történt. Egészen addig míg közelről nem tapasztalunk valamit, ami megremegteti a rendszerbe vetett hitünket. Egészen tegnapig abban a meggyőződésben voltunk, hogy egy iskolai tábor maga a mennyország. Az utód is várta már - ez az idő a haverjaival töltött felejthetetlen napokat jelentette a számára - önfeledt bulizást, meg efféle táborozós dolgot, amivel mindenki találkozhatott már vagy az iskolai kirándulások alkalmával, vagy hasonló nyári táborokban. Az efféle gyűlések sosem voltak híján az összezördüléseknek, de kiemelkedő erőszakra sosem emlékeztem eddigi pályafutásom során. Valahogy mindig megvoltak a kölkök békében egymással. Tegnap azonban ez a világkép kicsit összeomlott bennem. Pár nagyobb gyerek(?) úgy gondolta, hogy a fiam jól el tudná játszani a rá szánt áldozat szerepet , és piszkálni kezdték. Nos a gyerek nem olyan fajta, hogy ezt sokáig tűri és elkezdődött a kakaskodás. Ez idáig rendben volt, ez mindenhol természetes. Kisebb összezördülések mindenhol vannak, ez a legjobb módja a feszültség levezetésének, de mindig benne van a küzdőkben egy morális gát, ami a szükséges erőszakot megkülönbözteti a felesleges és pusztító erőtől. Szóval, nemes egyszerűséggel (és mindenféle előjel nélkül, a tanár szeme láttára) a fiamnak úgy bevágtak egyet az arcába, hogy elöntötte a vér, felszakadt a szája, vérömleny alakult ki a szájában és meglazultak és összekuszálódtak a fogai. Még szerencse, hogy nem ölték meg. Egészben és egészségesen ment el, és most, ahelyett, hogy az emlékeiről mesélne órák hosszan, vihetjük el szervizbe összeszereltetni. Nem is tudok mit mondani erre..