A víz a jövőnk tükre. Az életadó nedű, stb. Folytathatnám a közhelyeket erről napestig. A legtöbb ember fel sem kapja a fejét az ilyesmire, stílszerűen mondhatnám azt, hogy a csapból is ez folyik. A legnagyobb természetességgel várjuk azt el, hogy amikor elfordítjuk a kart, vagy eltekerjük a tekerőt, akkor történni fog valami. Jellegzetes hang kíséretében az átlátszó hideg folyadék a gravitáció és a nyomásának hatására megindul, és a rendeltetési helyére vándorol. A testünkön keresztül, esetleg rajta, vagy éppen poharunkba, edényeinkbe, vagy épp a mosógép falánk gyomrába kerül, oly mindegy. Ez olyan természetessé lett, mint az, hogy este sötét van, és nappal meg világos. Egészen addig, míg valami nem történik, pont mint ma. A kar elfordítása után nem történt semmi. Semmi gurgulázás, hörgés, vagy a szokásos habzás és csobogás, az égadta világon semmi. A csap és a mosdó haszontalan bútordarabbá vált. Ilyenkor jut eszébe az embernek a globális felmelegedés , a környezeti hatások, az elfogyó édesvízbázis, és a többi, amivel a média naponta teletölti az agyunkban fennmaradó aprócska helyet, pont mint a víz, ami most hiányzik arról a helyről, ahonnan elvárnám. Az ok persze prózai. Szerencsére ez még nem a globális felmelegedés, csak egy egyszerű csőtörés. Most nem lesz víz kb délig. Furcsa, hogy bizonyos dolgok csak azután tűnnek fel, miután eltűnnek. Talán jobban meg kellene becsülni a dolgainkat, amíg vannak..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése