Közeledik. Viharszárnyakon jár, süvítő szélvészként nyargal, azonnal ideér! Napok, órák, percek vannak csak hátra, és beteljesedik. Még egyszer sem tartottam tőle ennyire, nem tudom miért fontos ez nekem, de úgy látszik mindennél fontosabb lett. Őrjítő gondolatok, szorongás, kilátástalanság, sokan örülnének ennek, de miért-e kín? Miért nem tudok örülni, mint más? Nem akarom, hogy ideérjen, nem akarok találkozni vele, ha lehet inkább futnék, de tudom, hogy utolér. Minden hiába..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése