Pancúrafuksz

Pancúrafuksz, gröbölédli, gráfbögyörő - mindig ilyen szavak jutottak eszébe, ha éhes volt. Arra gondolt, hogy régebben ennyire nem volt súlyos a helyzet, akkor éhe beérte holmi egyszerűségekkel is, kevés vajon puhára párolva, amit habzó búzasörrel öblíthetett le. Lassan fordul meg, ahogy a gondolat vánszorgott szikkadt elméjében. Eljátszott azzal, hogy valami ostoba novellában lehetne egyszerűen Éva, vagy Lilla de akár Károly is, hisz kit érdekelnek ezek a mindennapi hiábavalóságok. Nevek - mit számítanak, amikor ott kerülgeti ösztövér ordasként a bendőjét mardosó kín, amit nem csillapíthat mással csak kevés mézborban párolt gödölyével zsályaágyon a kedves társaságában. Reménye lassan foszlott szét, ahogy a sorsára gondolt, lassan a felejtés köde szállt le a terített asztalra és tejszerű ködbe burkolta az illatos sülteket az aranyló mézborral teli kupákat, az illatozó köretet, mindent. Ő csak sétált a lassan leszállt éjszakában tovább, magányosan és éhesen..
(A poszt a BDK játékra született.)