Időérzék

Az időérzék jó dolog. Velünk született óránk, amit tusolásnál nem veszünk le, mindig ott van és segít megbecsülni a múló perceket, bár időnként furcsán teszi a dolgát. Ha kellemes dolgok érnek, akkor siet, ha várni kell, a percek hosszú óráknak hatnak. A mai nap az időérzékem árnyoldaláról szólt eddig. Az idő amelyet a napi robottal töltök, ólomlábakon jár, illetve nem is jár, hanem vonszolja magát, a hasán csúszik, kelletlenül , meg meg állva. Ehhez képest az éjszakám gyors szárnyú sólyomként suhant tova, az egyik pillanatban még éjszaka volt majd huss és álmom kirakatüvegébe otromba teherautóként tolatott bele a vekker idegesítő pittyegése. Nem a vekkert hibáztatom, hisz ezért tartom, hogy kirángasson az álom sűrű szövedékéből, hanem az időt, amelyik olyan gyorsan elmúlik. Állítsátok meg az időt, ki akarom magam aludni!