Egyedül vagyok idehaza. Felfogható ez egyfajta szabadságnak, úgy pihenek, hogy dolgozom, és úgy dolgozom, hogy pihenek. Nincsen senki idehaza csak a két macskagyerek, így erre az átmeneti időre ők lettek a családom. Meglehetősen szertelenül viselkednek, épp egymást és a környező bútorokat rágják össze, vagy éppen alszanak. Jó nekik. Macska akarok lenni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése