Ezen a héten szabadságon vagyok. Legalábbis elméletileg, illetve bizonyos szempontból mindenképpen. Folyó évi munkaszünetemet egy olyan beruházástól tették függővé, ami ezen a héten indult, ezért adódott a helyzet, hogy melyik marad el a kettőből. Így az idei szabimat munkával töltöm. Egyik nagy vezetőnk amúgy is azt állapította meg, hogy a szabadság nem arra való, hogy az ember kivegye, hanem, hogy kiírja, majd bejöjjön dolgozni. Ez végül is reális elképzelés egy felsővezetőtől, de valahogy mégis szerencse, hogy még nem kötelező. A család egyedül hagyott odahaza, most én vigyázok a házra. Furcsa érzés egyedül lenni ott, ahol mindig nyüzsgés volt. Szokni kell, de nem mondom, hogy jó..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése