Mindenki életében van első. Az első sok mindent meghatároz, irányt mutat az életben, többnyire döntően befolyásolja a további sorsunkat. Nálam is valahogy így történt. Nem is tudom, hogy merre fordult volna életem szekere, ha a kisváros gimnáziumának egy sötét kis szobájában nem akadunk egymásra. Nem tudom mi vezetett arra, de találkoztunk, és a bűvköréből azóta sem tudtam kiszabadulni. Költőnk után szabadon - Lehettem volna oktató, nem íly billentyűkoptató szegény legény.. De ez lettem, és bár jövőm fája ágas bogas és szerteágazó, csak egy ágat ismerhetek belőle, azt, amin éppen ülök, a többin még agyalni sem érdemes, de mint kérdés mindenképpen izgató. Pont olyan, mint amikor először ültünk le egymással szemben
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése