Az élet szüntelen háború. Apró és nagyobb csaták sora, ahol területet nyerünk és adunk fel. A múltkorjában visszavonulót kellett fújnom akkor, mikor végre sikerült kiharcolnom a hosszú téli takarómat, mert egyből társbérlőt is kaptam a várva várt paplannal. Akkor hiába érveltem - amúgy miért is kellene a tényeknek és a logikus észérveknek meggyőznie egy nőt? - le lettem torkollva azzal, hogy ez így jó lesz. Az élet szerencsére engem igazolt, és az asszony kivonult megszerzett hadállásaiból egy saját takaró irányába. Ez a 'Takaro-do' azaz a takaró útja, hogy csillogtassam távolkeleti műveltségem. Ám japán kultúrám ezen fellángolás után rövid úton a hamvába holt, és tudom azt is, hogy ez csak egy csata volt a sok közül, és a háborút még korántsem nyertem meg. De jó úton haladok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése