Éhes vagyok. De ez nem olyanfajta éhség, amit csillapíthat a világ legremekebb kakaós csigája, vagy akár az aranyló és ropogós töpörtyű, amit télvíz idején különösen szeretek, esetleg valamiféle gasztronómiai csemege, ez a lelkem éhsége. Egy barátra, egy igaz szellemi társra várok, akivel meg tudok beszélni mindent, aki mellett lehet úgy is hallgatni, hogy mindketten tudjuk, hogy mit gondol a másik, igazi, beszédes hallgatással. Rád van most nagy szükségem! Írtam neked, nem válaszoltál. Utánad kiáltottam, amikor azt sejtettem, hogy elmentél előttem, de nem fordultál hátra, bár lehet, hogy csak az érzékeim, a vágyaim játszanak különös játékot velem. Pedig tudod, ha keresel, megtalálsz. Én ott vagyok, és várok rád, amíg el nem jössz hozzám. Addig viszont egyedül ülök a szobámban, belsőmben a mardosó éhséggel, amit nem csillapíthatok, és tudom azt, hogy ebből hosszú koplalás lesz..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése