Az utóbbi időben tapasztalom, vagy csak ez is most tűnik csak fel, ahogy a zugevés is, hogy az emberek sajátos módon szabadulnak meg a dolgaiktól, a lakásukban már nélkülözhető eszközöktől. Régebben, ezeket kivitték az erdőbe, vagy teljesen elérhetetlen helyekre pakolták le úgy, hogy megfelelő ellenpontot képezhessenek a természet szépségeivel. Íme a gyönyörű, érintetlen természet, és ímhol az emberi hulladék. Nem mondom, hogy ez jó gyakorlat lenne, sőt az ilyen embert méltóképp büntetném meg, hogy egy életre ne felejtse el azt, hogy hova való a szemete, de a mostani gyakorlat sem jobb, és kevésbé szemet bántóbb. Azt tapasztalom, hogy az emberek a dolgaikat, ha már nem kell, a házuk elé, az utcára helyezik el.Az ideológiát valószínűleg meg tudom fejteni - hátha valakinek szüksége van egy szétszakadt heverőre, egy összetört polcra - ezzel még melegség is elöntheti az ember kebelét, hisz segített egy rászoruló ágrólszakadton. A heverő pedig lassan de biztosan oszlásnak indul az árokparton. A célközönség nem viszi el, hisz nem létezik olyan akinek kellene egy kibelezett, halott használati eszköz, és a lomtalanítás is messze van még, de ez már az eredeti tulajdonost nem zavarja, részéről a probléma meg lett oldva, arról nem tehet, hogy a 'jószándéka' csúfos kudarcra ítéltetett. Reggelente átlépi csak a saját mocskát, esetleg még megjegyzéseket is tesz, de ez onnantól már nem az ő gondja, ez már másvalaki problémája..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése