Az egyik kedvenc sorozatszereplőm szerint minden ember hazudik. Ebben lehet valami. Hazudunk éjjel és hazudunk este. Hazudunk azért, hogy jobb pozíciót harcoljunk ki magunknak, és csak úgy megszokásból is. Nekem nem kenyerem ez, de arra jöttem rá, hogy, bár gyűlölöm, én is szoktam hazudni. Leginkább magamnak. Azt beszélem be magamnak, hogy vannak jó barátaim, mert amit kommunikálok velük, abból ezt lehet leszűrni. De sokszor ez nincs így. Ha a száj át tud verni, a test attól még őszinte. Szerencsére kevesek kiváltsága még az, hogy a testükkel is be tudjanak csapni, de gondolom ez is változni fog. Érints meg egy barátot, és kiderül, tényleg a barátod-e. Apró kis jelek ezek, ösztönösek, nehezen leplezhetőek. Ha elhúzódik, összerezzen, szándékai kétségesek. Az érintés nem hazudik. Még. Szerencsére...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése