Önutálat - Azt hiszem ez mindenképpen hangulat kérdése, és nekem most ilyen hangulatom van. Nem szeretem éppen magam amiatt ami vagyok és ami lettem. Úgy érzem, szüleim összes hibáját és rossz tulajdonságát egyesítem egy különleges genetikai egyveleggé, egy emberi sejtselejt tömeggé, és én is csak ezeket a géneket adtam tovább az utódomnak. Hiába, szegény ember vízzel főz. Hirtelen egyetlen erényemet, vagy jó tulajdonságomat sem tudnám felsorolni, nincsenek életre szóló eredményeim, nem váltottam meg a világot így negyvenéves kor közeledtével sem. Azt hiszem értem mi az az állapot, amit Wowbagger a végtelenül meghosszabbított, oly találóan a lélek, hosszú sötét uzsonnadélutánjának nevez. Neki legalább volt egy célja, még ha utópiának is tűnt az egész, de mit mondjak én? Céltalanul sodródom csak, mint a falevél, és mindenütt lezárt ajtókba ütközöm. Pihenni kéne, aludni, száz éven át, majd újból megpróbálni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése