Órablog

Tegnap nagy öröm ért. Sikerült megjavítanom a vekkert, ami már lassan legalább tíz éve azt a kényelmetlen feladatot látta el az életemben, hogy reggel átrángat egy szebb világból ebbe a szomorú földi purgatóriumba. Az idő visszaállításnál vettük észre, hogy nem működik, először elemhibára gyanakodtam, de a csere sem oldotta meg a helyzetet, sőt rosszabb is lett, mert már nem is mutatta az időt. Ez egy DCF-77-es vekker, a pontos időt rádióhullámok közvetítésével kapja egy atomórától, ami Frankfurt mellett, Mainflingenben található. Mivel atomórával szinkronizált, egyrészről nagyon pontos, másrészről semmi beállítási lehetőség nincs rajta, hagyományos órának nem lehet használni, ha nincs meg a rádiókapcsolat. Szétbontva az óra házát, megállapítást nyert, hogy a nyáklemez, ami a szerkezet gerincét képezi, nagyintegráltságú, felületszerelt (SMD) alkatrészek tömegét rejti, az óra és a rádióvevő integrált áramkörei egy egy fekete pötty, mint ha valam i leette volna medvecukorral az alaplemezt. A kijelzőn kívül pár hagyományos kondenzátor, és egy kvarc volt jelen. Ez utóbbi szemmel láthatóan elveszítette az egyik lábát, így a probléma világosan látszott. Kitartó kutatással sikerült lokalizálni a kvarc típusát, egy 77.5kHz-es szubminiatűr példányról van szó, amit talán egy helyen lehet kapni az országban, igaz nem drága, egy ilyen bigyó kb 300 kemény magyar forint. Ehhez ugyan kellett még venni 1400 forint értékű ballasztot, mert el kellett érni a minimális rendelés határát, illetve a kristályból is egyből kettőt rendeltem. A ballaszt hasznos, ámde hirtelen nem kellő dolgokból állt, így azok is el fognak fogyni, nem tekintem haszontalan vásárlásnak őket. Tegnap sikerült végre kicserélni, és elkönyveltem, hogy az óra véglegesen halott, ugyanis nem vette fel a pontos időt. Félreraktam, reggelig adva neki haladékot, de már öt perc múlva azt láttam, hogy kijelzője élettel teli, buzgón mutatja az idő múlását, és reggel újra a megszokott agresszív pittyegés törte meg az álmunk jegét. A műtét sikerült, a beteg felépült, bár kissé lassan tért magához az altatásból, de újra köztünk van, és ez olyan nagy öröm a számomra..