Végre eljött az idő, és tegnap, hosszas vajúdás után elkészült és áll a nagy mű, a csodaház. Elkészítésével több mint két hónapos munkának lett vége, és ezáltal a teraszunkon található permanens rendetlenség is megszűnt. A mű:
A szomszédom megint segített, vele megerősített csapatunk az ünnepből bő két napot áldozott arra, hogy elkészülhessen, így a márványtáblán, mely fennen hirdeti a dicsőségünk az ő neve az első helyen áll, és személyesen fogom bearanyozni. Jó, hogy léteznek még ennyire önzetlen emberek! A dolog akár itt véget is érhetne - A mű elkészült, az alkotó pihen. De a történetben szereplő alkotónak valószínűleg nem volt felesége, akiben azonnal felébred a kisördög, ha fél órára munka nélkül hagyja a férjet, így azonnal elkezdett peregni a lelki szemei előtt, a lista, amit azonnal, frissibe még el kell végezni. Mert ugye kellenek polcok, kell kerti út, mellé világítás, a faházon belül áram, és világítás. Nekem rögtön Jörg Jörgensen svéd váltókezelő jutott eszembe, amikor a Stockholm-Göteborg gyorsvonat elvitte mindkét kezét és lábát, de ezt inkább nem fejtem/fejtettem ki részletesebben. A munkát azért megtagadtam, elvégre fél nap pihenés nekem is jár a négynapos ünnepből, és bár rendben, hogy el akar tenni láb alól, de legalább ne ilyen látványosan tegye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése