Nevek

Mindenki használ neveket. Ez a dolog akkor alakult ki, amikor azért fordultunk egymás felé, hogy gondolatokat oszthassunk meg egymással ahelyett, hogy bevernénk a másik fejét egy bunkóval. Addig a tetteink beszéltek helyettünk vagy talán mordulásokkal, hörgésekkel kommunikálhattunk, esetleg lökdöstük egymást vagy bottal piszkáltuk. Aztán igény lett arra, hogy inkább beszéljünk, hisz bizonyos dolgokat még el lehet mutogatni, így például az add ide azt a combot vagy nézzed, milyen helyes kőkést találtam az előbb, de minden ilyen információcsere véget érhetet akkor ha lekapcsolták a villanyt, azaz lement a nap. Őseink külön hangokat kezdtek használni különböző dolgokra aminek megvolt az az előnye, hogy aki megtanulta ezeket, az tudhatta miről folyik a diskurzus. Az ilyen fajta absztrakció nagyon hasznos, mert roppant egyszerűvé teszi a gondolatok cseréjét. Mert egy szakócát meg lehet mutatni, de a hegyet nem lehet idecipelni azért, hogy elmondhassuk, hogy a hegy mögött találhatunk minőségi vadhúst. Mindez onnan jutott eszembe, hogy egy érdekes matematikai problémán agyalok már lassan egy napja. Nyilván a beszélt nyelv elemzésével nem lehetne matematikai Nobel-díjat szerezni, főleg, ha még lenne is ilyen díj. Azt hiszem, ha matematikus lennék, szerényen a 'Nagy Sparhelt Sejtésnek' hívnám. Szóval ez kifejtve szavakkal: Valami lehet-e egyenlő valami mással, ami nem egyenlő a valamivel? Azaz a lehet-e egyenlő b-vel, ha kikötjük, hogy a nem egyenlő b-vel. Nyilván ez így értelmetlenül hangzik, de hát ki vár értelmet pont a beszélt nyelvtől? A sejtés kulcsa egy szóértelmezésben rejlik és ez az 'újragondolás' szó. Ha valamit gasztronómiai alapon újragondolunk, azaz nagyjából ugyanazokból az alapanyagokból (esetleg hozzáadva még ezt, azt) nagyjából hasonló módon készítünk el valamit, hogy nyomokban és esetleg még ízekben is hasonlítson a kiindulási elképzelésre, lehet-e ugyanazzal a névvel illetni, hogy ez az? Szerintem nem, de úgy tűnik, hogy sokan osztják azt az elképzelést, hogy ha az van az étlapon, hogy újragondolt franciakrémes, abba belefér akár a pacalpörkölt is tejszínhabbal, hisz itt így gondolkodnak. Persze, a költői szabadság mindenki rendelkezésére áll, sőt mindentől függetlenül működik még vasárnap is, így abba nem lehet belekötni, de tartsuk meg az eredeti elképzelést a neveink használatára, hogy mindenki világosan láthassa a lelki szemeivel maga előtt a dolgot akkor, amikor hallja vagy olvassa a nevet. Nem az újítás ellen ágálok, hanem az elnevezéssel van bajom. Tudom, néha végzetekig konzervatív vagyok, de ahogy más gondolhat akármit és is hadd tehessem meg ugyanezt.