Újra

Újra kevesebben lettünk. Persze állandóan tűnnek el emberek a világból, hisz a természet ellenünk dolgozik, de jobbára olyanok akiket mások ismernek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mások ismerőseiért nem kár, de értük más ír megemlékezést. Az utóbbi időben zavaróan sok ilyen jellegű dolgom akadt. A közelmúltban már a második olyan ember ment el, akit valahogy olyan időtlennek ismertem meg. De hisz nem látszott rajta semmi, amikor legutóbb láttam! - Ja, mikor is volt az? Így visszagondolva vagy huszonöt évvel ezelőtt. Akkor mi voltunk a fiatalság, ők a megfontoltak, a bulizósok, akik tudtak élni. Minden nap szórakozás volt, még ha munkával töltöttük is együtt. Nem volt rendben a gyomra, ezt tudtam. Életemben nem láttam embert még ennyi szódabikarbónát meginni! Elővett egy vizespoharat és csak lapátolta bele a fehér port, míg a pohár félig nem lett, majd ugyanennyi vizet tett bele, és meg is itta azonnal. ha másra nem, erre biztosan emlékezni fogok. Sajnálom Sepo-t, Isten nyugosztalja!