Az a baj, hogy az ember gyakran feledékeny és csak a jó dolgok jutnak eszébe sokszor arról, hogy milyen jó lenne tartósabban idehaza lenni anélkül, hogy a munka terhei a vállát nyomnák. Most megtörtént ez a helyzet, de cseppet sem vagyok ettől boldog. Jelenleg ugyan bár szabadságon vagyok, de egyúttal dögrováson is, ami nem tesz jót az önbecsülésemnek. Az ember mindig máshol lenne mint ahol ténylegesen van, amikor egy különösen fárasztó munkanap közben eszébe jut az, hogy ennél még az is jobb lenne, ha betegen feküdnék odahaza forró teát kortyolgatva, most az jut az eszembe, hogy szívesebben dolgoznék inkább valami fárasztót és lélekölőt. Erre persze mondhatnám, hogy annak idehaza is nekikezdhetnék, de épp ez a rút dolog a betegségben, hogy levertté tesz. Nincs se kedv, sem ötlet az igazi munkához, így marad a fekvés, a nyögés és az alvás, amit azért egy idő múlva rendesen meg is lehet unni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése