Sigmund Freudra gondolok serényen, meg- megállva. Tanai az átlagember számára egybefonódtak az elfojtott szexualitással és az ebből eredő problémákkal. Minap az egyik áruházban jártam és átfutottam a könyv- és filmosztályon. Nem szeretek ilyen helyeken könyvet venni, ehhez ugyanis túl konzervatív vagyok. Könyvet a könyvesboltból, a hatalmas térben a polcokra kirakott árú, a könyvillat teljes hiánya valahogy nagyon életidegen számomra. Mint egy önkiszolgáló húsbolt - teljesen irreális. Ahogy elsuhantam a polc mellett, egy oldalpillantással a szemem ügyébe került egy könyv. Valami eszméletlen disznóságot olvastam rajta, fel is merült bennem, egy áruház polcaira, hogy is lehet ilyesmit kitenni, hisz gyerekek is járhatnak errefelé. Meg is álltam és visszatolattam. Agyunk bámulatos képessége az, hogy nem kell betűről betűre elolvasnunk a szavakat ahhoz, hogy az agyunk kitalálja azt, mit is szeretnénk. Ez vezethet az esetemhez hasonló tévedésekhez is. Belepirulok a dologba. A könyv címe természetesen nem az volt, amit olvastam, de még hasonló sem. Egy sajátságos Feud-i félreolvasás eredménye lett az, amin felháborodtam. El sem mondom, hogy mire gondoltam, mert úgy szégyellem, mindenki találja ki maga. A könyv címe ez volt: Lopott szavak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése