Most akkor?

Na most akkor hogyan? Nézem a naptárt és Mátyás napja van. Ami nem azt jelenti, hogy a Hunyadiakra vagy Rákosi apánk nevenapjára kellene emlékeznünk, hanem a mai napra rendelt természeti megfigyelésre, azaz jégtörő Mátyás napjára. Ami fontos dolog. Mármint a jégtörés. Ja, és nehéz is, sőt korántsem annyira egyértelmű. Egy igazán nehéz és drága vasdarab is odaveszett hasonló indíttatásból, rengeteg ártatlan emberéletet kioltva és megteremtve a forgatókönyvírók paradicsomát és egy fiatal, ámde megítélésében ellentmondásos filmszínész boldogulását. Szóval, annak idején a Titanicnak se jött be ez a jégtörés, ahogy talán a mai Mátyásnak sem, hisz nemigen volt mit törnie. Hacsak, jóindulatúan nem számoljuk bele azt a kis kevés zúzmarát, amit reggel az autó üvegéről voltam kénytelen levakarni. Szerencsére Mátyás messze járt, mert magam távolíthattam el a jeget, nem törte össze az ablakkal együtt. Most jön ugye az, hogy ha nem talált és valószínűleg, ha nem a dunakeszi hűtőház fagyottárú részlegén dolgozik, akkor csinálni fog. Ugyan eddig nem igazán volt tél, de azért éppen elegem is lett belőle..