A sóval csak a baj van. A meséből tudhatjuk, hogy öreg királyok
nehezményezik, ha szeretetüket a sóhoz hasonlítják, de ott van a Holt
tenger is, ahol a sótartalom miatt egy tisztességes vízbefulladást sem
lehet produkálni. Arról nem is szólva, hogy ez a vegyület meglehetősen
agresszív és követelőző is. Jut eszembe arról, hogy idei, egyáltalán nem
megérdemelt betegszabadságom töltöm idehaza. A kollégáim úgyis állandóan
kötekednek, hogy miért nem megyek haza ha beteg vagyok - persze ez nem
az értem való aggódás hangja, hanem a félelemé, hogy elkapnak valamit.
Megelőzendő a negatív felhangokat, inkább vettem ki pár nap szabadságot
- legalább addig míg le tudom legalább egy percre venni a zsebkendőt az
orromról. Persze másoknak meg fogalmuk sincs a gyalázatos állapotomról,
így levélben kapom az újabb feladatokat. Itt jön képbe a só
agresszivitása, ugyanis hiába vagyok beteg, a sónak mennie kell tovább,
így kénytelen vagyok alkalmazkodni ehhez. A nátrium lehet az oka. Még a
szeme sem áll jól..
2014. február 5., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése