Ez egy ősrégi játék, amit halál komolyan űzünk anyámmal. Régen még én is komolyan vettem, akkoriban sokkal jobban zavart vagy idegesített a dolog, mostanság, hogy próbálom inkább játékként felfogni a dolgot, sokkal jobb lett - a lelki békém miatt. A dolog arról szól, hogy válaszút elé vagyok állítva, legyen az egy vacsora vagy valami amiben választani kell és választhatok akármit, szabadon. Ez minden esetben ki van kötve, hogy bármi is lehet az - a választásom szabad és csak rajtam áll. Én így is teszek, majd elmondom mi az. A következő körben jön az, hogy miért ezt választottad, miért nem mást? Miért nem rakott krumplit vagy egy másik szerző könyvét, vagy egészen mást, ami az elképzelése volt. Mert ugye az elképzelés már megvolt, a választás ugyan szabad, de én választhattam volna azt is és akkor mennyire jó lett volna. Sajnos nem vagyok gondolatolvasó, ő meg a jelek szerint nem akar befolyásolni azzal, hogy elmondja, mi lenne jó végeredménynek - mindig kell a szabad választás lehetősége - de rendszerint sosincs megelégedve a választással. Ez a mi játékunk, hogy elrontom a játékát azzal, hogy nem találom ki mit is akar valójában. Jó kis játék, lassan már élvezni is fogom..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése