Van egy feltételezés ami azt mondja ki, hogy milliónyi világban élünk egyszerre, különféle párhuzamos univerzumok léteznek, ahol a sorsunk más és más. Van például egy olyan is, ahol épp megfulladtam a sebtében le- és félrenyelt reggeli kávétól, de biztos akad olyan is, ahol már tegnap óta vagyok hasonló okból halott. Ez eddig megmaradt az érdekességek és tudományos fantasztikum síkján, de tegnap talán, ha még csak egy tyúklépéssel, de közelebb kerültem a megértéséhez és bizonyításához. Ugyanis könyvvizsgálók járnak közöttünk. Látszólag frissek és fiatalok, a fiúk jóképűek, a lányok csinosak, de ez csak a látszat. Óriási, pándimenzionális lények ők, akik több párhuzamos univerzumban léteznek egyszerre, ebbe a dimenzióba emberszerű alakjuk türemkedik csak át. Ezt onnan gondolom, hogy bár mi látjuk őket, ők nem látnak minket. Egész egyszerűen átnéznek az emberen, a köszönést nem fogadják és nem is viszonozzák, sőt, szemük sem rebben belé. Ez csak úgy lehet, hogy amikor erre néznek ahol épp én állok, a világukban nincsen ott semmi, esetleg csak egy cserép muskátli és ugye micsoda nonszensz egy beszélő muskátli? Szóval számomra ez egy megdönthetetlen bizonyíték az univerzumok létezésére. Azt mégsem hinném el szívem szerint róluk, hogy tanult emberek ellenére ekkora nagy bunkók lennének.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése