Kielégíthetetlen

Most nem filmajánlóról lesz szó és nem Lars von Triers új filmjét a Nimfomániás 2.-őt fogom górcső alá venni, noha a címadás efféle dolgokat sejtet. Be kell vallanom, a filmet nem láttam és nem is tervezem a megnézését. Mindenkinek kell lennie valami nünükéjének, az enyém ez. Persze ettől még zseniális kritikát tudnék írni a műről, hisz elég lenne különféle ítészek munkásságából egy zagyva masszát gyúrni és előadni mint a saját véleményem, de az ilyenfajta alkotómunkát meghagyom a levitézlett köztársasági elnököknek, jómagam nem kérek belőle. Szóval, hogy megmagyarázzam a kacifántos névadást, ami a nyilvánvaló jelek ellenére sem az, aminek látszik, el kell mondanom, hogy mi történt velem a minap. Épp főzéshez készülődtem, amikor a nej meg akarta tudni mi is lesz a másnapi menü. Eddig tisztességes háziasszonynak tartottam magam a főzést illetően, hagyományos konyhát vittem, sallangok nélkül, nem vágytam holmi gasztrohuszári allűrökre, de az oldalborda fanyalogva jelentette ki meghallva a menüjavaslatot, hogy őt már nem elégíti ki az, ahogy főzök - hisz mindig ugyanaz, vagy különféle variációi ugyanannak. Pörköltek, főzelékek - szóval tessék valami extrát, valami kiemelkedőt alkotni! Azt hiszem megkaptam a dolgot, nem akartam huszárkodni és erre itt állok egy gasztronómiailag kielégíthetetlen feleséggel, aki mint többre és többre vágyik. Állhattam neki egy sertéstokány hentes módra-nak tarhonyával, de a jövőben kénytelen leszek felkötni a nadrágom, ha meg akarok felelni az elvárásoknak..