Azt hiszem ki lettem nézve. Öreg (már nem) kandúrmacskánk az utóbbi időben különösen vonzódik hozzám. Még kölyökként egészen a mai ellentéte volt önmagának, szinte alig lehetett simogatni, másodpercekre lehetett csak ölbe venni őt. Most meg belemászik az ölembe és agresszíven dörgölődzik és hangosan dorombol. Az eszem áll meg! Nem csak én öregszem és hülyülök!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése